ottlik
- iskola a határon
Ez mindig így van: semmi nem megy úgy, ahogy kellene, száz, ezer, tízezer vágyunk, reménykedésünk dugába dől: de az az egy, legfeljebb két legeslegfontosabb dolog, ami nélkül nem lenne élete az embernek, az végül mégis sikerül. Csak úgy mellékesen, természetesen. Hálára sem tart igényt a sors.
Michel Houellebecq
- A Csúcson
Bár nem szolgáltam rá semmivel, kaptam még egy esélyt. Az életben nagyon ritkán kap még egy esélyt az ember; ellenkezik az élet törvényeivel. Szorosan átöleltem Valérie-t, és majdnem elsírtam magam.
Michel Houellebecq
- A Csúcson
Az életemben megismertem a szenvedést, a bánatot, a szorongást; de az unalmat nem ismertem. Soha nem zavart az egyforma dolgok örök, hülye ismétlődése. Gyerekkoromban órákat tudtam eltölteni azzal, hogy háromlevelű lóheréket számoltam a mezőn; soha, sok évnyi keresgélés után sem találtam négylevelű lóherét, de emiatt egy percig sem bánkódtam.
Michel Houellebecq
- A Csúcson
- Tehát itt maradtok - vágott bele Jean-Yves. Láthatólag nehezére esett elhinni. - Hát ez elég furcsa. Valamennyire meg is értelek bennetek, de az mégiscsak meglepő, hogy valaki önként lemond arról, hogy sok pénzt keressen. - Mire jó a sok pénz? - kérdezte Valérie tárgyilagosan. - Hogy vehessek egy Prada táskát? Vagy hogy Budapestre utazzam víkendezni? Hogy szarvasgombát egyem? Én sok pénzt kerestem, és fogalmam sincs, mit csináltam vele; nyilván ilyen hülyeségekre szórtam el.
Albert Camus
- Boldog halál
Jött az éjszaka. Képek jelentek meg előtte. Nagy, fantasztikus állatok ingatták fejüket kopár tájak felett. Mersault szelíden elhessegette őket lázában. Csak Zagreus arcát hagyta, hogy ott lebegjen előtte véres testvériségével: aki megölte, az is halódott. És ez a higgadt tekintet, amelyet Mersault most saját életére függesztett, éppoly emberi volt, mint az, amelyet Zagreus-ra vetett. Mostanáig élt. Most már csak beszélni lehet életéről.
